Vámpírpillangó

14 éves korom óta életem legnagyobb részét kollégiumban/albérletben töltöm, nem okoz számomra problémát, hogy másokhoz kell alkalmazkodnom.

De múlt éjjel eléggé kiakadtam.

A lakótársaim hajnali 5-kor értek haza buliból, amivel nem is lett volna baj. Ha fel is szoktam ébredni ilyenkor, általában rögtön visszaalszom. Azzal sem lett volna baj, hogy részegek és hangosabban beszélnek, mint azt kellene.

De az, hogya hazaérkezükről úgy szereztem tudomást, hogy egy ismerősük, aki szintén velük volt, eltévesztette a szobát, ezért hozzám nyitott be és nálam baszta fel a villanyt, az egy kicsit kiakasztott. Majd miután rájöttek a tévedésre, leoltották a villanyt, bebaszták az ajtót és kimentek a konyhába.

Ott bort szereztek maguknak és ez a számomra ismeretlen fiatalember hamarosan megint benyitott hozzám, hogy megkérdezze kérek-e bort. Akkor már szívesen elküldtem volna a jó kurva anyjába, de nem tettem, mert az egyik lakótársamat nagyon szeretem, borzasztó rendes, az ő búcsúbulija volt tegnap és nem akartam én elbaszni a hangulatát.

Szóval szimplán azt feleltem, hogy nem. Akkor a csávó megkérdezte, hogy tényleg a HVG-nél dolgozom-e, mondom igen, és hogy olvastam-e azt a cikket, ami most azt magyarázza, hogy a Fidesz nem is csinált hülyeséget (a Szelényi-írásra gondolt). Mert hogy az milyen jó, és ő nem Fidesz-barát, de ez a cikk nagyon tetszett neki, és tök jó, hogy ilyet is lehoz a lap. Aztán megkérdezte, hogy a sportrovatnál dolgozom-e, mondom, nem a gazdaságinál. Fúú, az tök jó, akkor nincs-e kedvem beszélgetni erről a cikkről most? Mondom hajnali 5-kor kurvára nincs kedvem beszélgetni, szóval örülnék, ha végre hagyna aludni és elhúzna. És holnap? Holnap se. Erre távozott.

Ma reggel fél 9-kor keltek, kb. hasonló hangerővel, mint ahogy lefeküdtek.

Eddig szerettem itt lakni, de most kimondhatatlanul várom, hogy elköltözzem innen végre és egyedül lakjak.

Ezt pedig küldeném mindenkinek, aki szereti.